A növénytípusok (taxonok) kiválasztásakor az elsődleges szempontok a szárazságtűrés, minimális karbantartási igény, és a nagy regenerációs képesség. Magyarországon a varjúháj félék (sedumok) és egyéb pozsgás növények, szárazságtűrő fű fajták használatosak. Ezek a típusok nem nőnek magasra, 5-40 cm közti teljes kifejlett állapotot érnek el maximum. Jellemzően nem járhatóak, mint a gyepfelületek, de minimális taposást elviselnek. A gépész és egyéb tetőn elhelyezett építmények megközelítéséhez tipegők elhelyezése szükséges, mert a folyamatos használat következtében a növények eltűnnek, visszahúzódnak.
Az extenzív zöldtetők igazi előnye a költséghatékonyság. A funkcionális értékei miatt a zöldtető kultúrában hazánk előtt járó országokban sokkal népszerűbb mint az intenzív tetőkert. Magyarországon a zöld szemmel nézve hibás szemléletű OTÉK szabályozás az ültetőközeg vastagság alapján számolja a zöldfelületi beszámíthatóságot, ami a beruházókat vastagabb ültetőközeg használatra ösztökéli.
Szót kell még ejteni a gyakorlatban elterjedt un. félintenzív zöldtetőkről, ami egy álláspontunk szerint hamis kategória. Ami nem tesz eleget az extenzív feltételeknek - miszerint nem szükséges az automata öntözés és folyamatos gondozás - azt intenzívnek kell minősíteni. A kategória kialakulása csupán egy illúzió, aminek létrejöttét gazdasági indokokra vezetjük vissza.
Az extenzív- vagy ökotető egy ökológiailag aktív vegetációs védőréteg, amelynek növényzete a természetes életfolyamatoknak megfelelően igénytelen. A telepítés után minimális fenntartási igény jellemzi. (Balogh et al., 2013; ÉMSZ, 2007; Hidy et al., 1995).
forrás: Szőke Andrea - Extenzív zöldtetők, és azokon alkalmazott egyes Sedum fajok komplex értékelése (Budapesti Corvinus Egyetem Kertészettudományi Kar Dísznövénytermesztési és Dendrológia Tanszék; Bp. 2015
